A McKenzie Módszer áttekintése

A Mechanikai Diagnózis és Terápia® (MDT) McKenzie Módszere® egy bizonyítékokkal alátámasztott (evidence based) vizsgálati és kezelési protokoll a gerinc- és végtagproblémákkal rendelkező betegek számára1-4 . A Mechanikai Diagnózis és Terápiáról® kimutatták, hogy egy megbízható vizsgálati rendszer a betegek mechanikai alcsoportokba való sorolásához5 .

Az MDT vizsgálat lehetővé teszi a terapeutáknak a betegek pontos és hatékony osztályozását – különösen azokét, akiknek a fájdalma a gerincből ered – annak érdekében, hogy a szükséges megfelelő ellátásban részesüljenek. A vizsgálat a nem-mechanikai fájdalmat, ill. a terápia kontraindikációit is azonosítja, amikor a beteg azonnali továbbutalása szükséges6. A kutatások azt mutatják, hogy a mechanikai gerincfájdalommal rendelkező betegek nagy része jól reagál a specifikus gyakorlatokra, továbbá hogy kevesebb tünetet tapasztalnak olyankor, amikor a (betegre) egyénre szabott gyakorlatokkal kezelik őket7.

A testtartásra vonatkozó tanácsok és a specifikus, egyénre szabott gyakorlatok alkalmazásának egyedülálló kombinációja – ha egy MDT-ben képzett terapeutától származik – lehetővé teszi a betegeknek, hogy az állapotukat önmaguk kezeljék. Ez a folyamat a beteg kontrollját mozdítja elő, növeli a kezeléssel való elégedettséget, és költséghatékony is egyben8,9.

Hivatkozások:

  1. McKenzie and May 2000, 2003, 2006,
  2. May and Donelson 2008,
  3. Chorti et al. 2009,
  4. Clare et al. 2004.
  5. May et al. 2006
  6. McKenzie and May 2003.
  7. Long et al. 2004, 2008.
  8. Manca et al. 2007,
  9. Machado et al. 2010.

Robin McKenzie MDT Videón

A módszer – Lépésről lépésre Útmutató

Assessment

Vizsgálat

Assessment Az MDT validált vizsgálati eljárást használ, mely lehetővé teszi a terapeutának, hogy a betegeket a mechaikai fájdalom különböző alcsoportjaiba sorolja be. Az MDT klasszifikációs rendszerében 3 alcsoport, ill. szindróma létezik. Az vizsgálat lehetővé teszi a terapeutának, hogy a hasonló mechanikai képpel rendelkező betegeket ezekbe a jól definiált alcsoportokba sorolja, ami meghatározza a megfelelő kezelési stratégiát.

Röviden, a Derangement Szindróma az ízületi elmozdulás mechanikai akadályozottságát foglalja magában. A Diszfunkciós Szindróma a szöveti szerkezetében sérült lágyszövetek mechanikai terhelése miatti fájdalmat foglalja magában, és a Poszturális Szindróma esetén a fájdalom a szövetek hosszan tartó túlterhelése miatt alakul ki.

A gondos kikérdezést – arról, hogy a mozgások és testhelyzetek hogyan hatnak a tünetekre – követően, a beteget megkérjük, hogy mozogjon különböző irányokban, és a terapeutának visszajelzést ad ezen különböző mozgások hatásairól. A gerincproblémával rendelkező betegeknél az esetek 50-70%-ban gyors változások történnek (attól függően, hogy milyen régóta állnak fenn a tüneteik). A fájdalom disztál felől egy proximálisabb helyre mozdul a speciális irányú mozgások hatására. Ha folytatjuk a megfelelő mozgást, a fájdalom a gerinc középvonalába húzódik vissza. Ezt a jelenséget Centralizációnak hívjuk, és sok szakmailag lektorált tanulmány kimutatta, hogy azon betegek eredményei, akiknek a tünetei centralizálnak, jobbak, mint a nem-centralizálóké1,2.

A centralizációhoz a mozgásterjedelem fokozatos növekedése társul. Ez a jelenség a Derangement Szindrómánál fordul elő, ami a leggyakoribb szindróma az MDT-n belül – a gerincproblémákkal rendelkező betegeknél.

A vizsgálat egyik fontos része, hogy a jól képzett MDT terapeuták képesek felismerni azon betegeket, akik olyan patológiával rendelkeznek, amelynél a mechanikai terápia nem alkalmas. Ezeket a betegeket azonnal a megfelelő szakemberhez utalhatjuk, további orvosi kiértékelés céljából.

Hivatkozások:

  1. Werneke et al, 1999, 2005, 2008
  2. May and Aina 2012
Classification

Csoportba sorolás

A betegeket az alábbi csoportokba soroljuk:

  • Derangement Szindróma
  • Diszfunkciós Szindróma
  • Poszturális Szindróma
  • Egyéb
    • Speciális alcsoportok az Egyében belül

Minden csoportnak és az “Egyéb alcsoportnak”is világos klinikai meghatározása van, mely könnyű azonosítást tesz lehetővé.

Minden egyes szindrómával természetének megfelelően foglalkozunk, speciális mechanikai eljárásokkal, melyek ismételt mozgásokat és kitartott pozíciókat tartalmaznak. Az MDT egy átfogó csoportba sorolási rendszer, tartalmazza ugyan a betegek egy kisebb csoportját, akiket nem tudunk a három Szindróma egyikébe sem besorolni, csak az ‘Egyéb’ alcsoportba, mely a súlyos patológiákat, nem-mechanikai okokat, valódi krónikus fájdalmat, stb. tartalmazza.

Treatment

Kezelés

Amint a beteget besoroltuk a 3 szindróma valamelyikébe, alkalmazhatjuk a megfelelő kezelést.

  1. A Derangement Szindrómánál a beteg abba az irányba mozog, ami a tüneteket centralizálja, vagy intenzitásuk tartós csökkenését okozza.
  2. A Diszfunkciós Szindrómánál olyan gyakorlatokat írunk elő a fájdalomra, amiket ha bizonyos ideig alkalmazunk, az a lágyszöveteket remodellálja.
  3. A Poszturális Szindrómánál a beteg olyan testtartást vesz fel, ami az ízületet neutrális helyzetben tartja, ekképpen elkerülve a szövetek hosszan tartó véghelyzeti terhelését.

A McKenzie megközelítés az oktatást és a betegek aktív bevonását hangsúlyozza. A betegeket arra bíztatjuk, hogy önmagukat kezeljék, és vállaljanak felelősséget a saját önkezelő stratégiáikért. Ezen oknál fogva, első eszközként a beteg által végzett önálló gyakorlatokat használjuk. Ahol ezek az erők nem elégségesek, kiegészítjük azokat a terapeuta által végzett technikákkal, pl. mobilizáció.

Prevention

Prevenció

Amint a beteg megtanulta, hogy önmagát kezelje speciális mozgások és testtartások használatával, ugyanezeket az eljárásokat használhatjuk a kiújulás megelőzésére. Ez azért is fontos, mert a kutatások kimutatták, hogy a gerincfájdalom különösen hajlamos a kiújulásra, gyakran progresszíven fokozódó súlyossággal. A kiújulás megelőzése tehát fontosabb, mint a passzív kezelések általi rövid távú enyhülés.